A csevegés szintén
fontos része a becserkészési folyamatnak, főleg,
ha mintákat akarsz bevetni [ld később -- R.],
amikkel rendesen nem indítasz egy beszélgetést.
Akkor is jól jöhet, ha az értékeit szeretnéd megtudni
[ld. később.. -- R.], hiszen igazából csak egy
kis bemelegítő beszélgetés után tudsz csak rátérni
arra, hogy felőle kérdezősködj - legalábbis így
tűnik természetesnek.
Az első számú szabály: irányítsd
a beszélgetés témáját érzelmek felé. Általában
a csevegés végére ott szoktunk kikötni, hogy puszta
tényeket közlünk egymással - "hová mész?",
"mit csinálsz?", "mit csináltál
ma/tegnap?" "igen? tök érdekes",
stb. A tények viszont UNALMASAK! Ha csupán adatokat
közölsz vele, ne várd, hogy bármilyen érzései
támadnak; haszna sem igen lesz belőle. Szóval
ha lehetőség adódik, térj rá az érzésekre!
"Szóval mit csináltál tegnap?"
"Hát.. elmentem korcsolyázni"
"Szeretsz korcsolyázni?"
"Igen:-)"
"Megértelek.."
és leírod neki a korcsolyázást,
mint a legszabadabb, legszebb, legfantasztikusabb
érzést a világon (ez az, amikor mintát rögtönzöl
ott helyben). Vagy hagyjad, hogy leírja neked
az érzéseit, ha ő jobban szeret beszélni. Láss
csodát: a csevegéstől máris eljutottunk a mintákig,
pillanatok alatt! :-)
